2013. augusztus 16., péntek

4. Díj

Itt a 4. díjjam *.* Köszönöm szépen! *.* <3



11 dolog magamról:

-          Imádok olvasni
-          Jelenleg az Időtlen Szerelem c. könyvet olvasom
-          Imádom!
-          Nem várom az iskolát
-          Zöld szemem van
-          Kedvenc csatornám a TLC
-          2 bátyám van
-          Barna hajam van
-          Kedvenc filmem Magic Mike
-          Imádom Channing Tatum-ot
-          Szeretem az állatokat



11 kérdésem .:
-          Little Mix vs. Demi Lovato?
-          Justin Bieber vs.  Macklemore?
-          Szereted Selena Gomez-t?
-          Ki a példa képed?
-          Nézed a Vámpírnaplókat?
-          Krimi vs. Horror?
-          Nina Dobrev vs. Lucy Hale?
-          Láttad már a Szeretném, ha szeretnéleket?
-          Kedvenc ország?
-          Kedvenc színed?
-          Kedvenc városod?


Válasz:

-          Little Mix
-          Justiin Bieber!
-          Nem
-          Nagyapám, és Justin
-          Igen
-          Krimi
-          Lucy
-          Nem
-          Kanada
-          Pink, lila, citromsárga
-          London

9. rész

Los Angeles utcáin bolyongva találtam egy hirdetést. Egy kis albérletet árulnak. Jelenleg nem él ott senki, elhagyatott. Pont jó lesz nekem, ezért a ház felé vettem az irányt. Felcibáltam a bőröndöket a lépcsőn, majd bementem az ajtón.  Letisztult elegancia tükrözte a házat. Gyönyörű volt, ahhoz képest amire számítottam. Leraktam a bőröndöket, majd szét néztem. Egy hatalmas nappali, két szoba, konyha, s egy fürdőszoba található. Tökéletes. Kipakoltam ruháimat, mivel ha jön a tulajdonos úgysem látja meg. Besétáltam a fürdőszobába, majd megszabadultam a használt ruháktól s beálltam a zuhany alá.

Megengedtem a langyos vizet majd néhány percig csak álltam alatta. Megmostam a hajamat, s tisztán és frissen kiszálltam a zuhany alól. Megtöröltem a hajamat, majd felöltöztem.

LA utcái másabbak voltak mint amihez szoktam. Az emberek csak úgy siettek a dolgukra, mintha egy nap kevés lenne nekik. Éppen beakartam fordulni egy játszótérre mikor meghallottam a fejembe egy hangot. Justinét.

-          Gyere hozzám Casie. – mondta Justin.

Körbenéztem, majd rájöttem, hogy Biebs nincs itt. Ekkor egy ötletem támadt, ugyan is egy próbát megér.

-          Hol vagy Justin? – morogtam a fejembe.
-          Itthon. – jött egyből a válasz.


Változtattam az úti célomon majd Biebs háza felé vettem az irányt. Vagy öt sarokkal lakott feljebb így nem kellett annyira sokat gyalogolnom. Kíváncsian léptem be a kapun majd a hátsókert felé vettem az irányt. Ahol Justin mosolyogva várt engem. Jobban szemügyre vettem, majd elöntött a pír mikor megláttam kidolgozott felsőtestét amin csak úgy csorogtak le a vízcseppek.

-          Szia Casie. – mosolygott.
-          Justin. – biccentettem. – Mond mégis, hogy tudtál belemászni a fejembe? – kérdeztem.
-          Nem voltam benne biztos, hogy sikerül, de ha egyszer ment akkor most is. – mosolygott. – Mellesleg megtudtál valamit? – érdeklődött.

Tudtam, hogy rajta múlik az egész életem. De akkor sem tehettem meg, hogy elmondom. Ha egyszer, netalántán belém szeretne akkor miattam szeressen és ne szánalomból. Így hallgattam.

-          Nem sajnos még semmit. – hazudtam.
-          Kár. – biggyesztette le az alsó ajkát. – De ha már így alakult miért nem fürdesz velem? – mutatott a medence fele. – Nem lát senki csak én. – kacsintott.
-          Köszönöm, de ezt most kihagyom. – nevettem fel. – Inkább csak leülök a partjára s onnan nézlek. – indultam el.

Justin elszaladt mellettem majd egy tökéletes szaltó segítségével a vízbe landolt. Leültem a szélére, majd belelógattam a lábamat, s onnan figyeltem mit csinál a szupersztár.
Elbambulhattam, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy egy kéz ragadja meg a lábamat, s beleránt. A felhevült testemet átjárta a hideg víz, éreztem, ahogyan süllyedek, s egyszer csak a hátamhoz hozzá ér a medencének az alja. Lábra állok majd felrúgom onnan magam s Justin önelégült fejével találom magam szembe.

-          Justin! Mire volt ez jó? – emeltem fel a hangom.
-          Meleg van kint, nem igaz, hogy nem volt meleged. – csapott össze vízzel.
-          Hát képzeld nem volt melegem. – húztam fel magam a medence szélén.

A ház felé vettem az irányt, hogy levehessem a vizes göncöket, de Justin megelőzött s visszarántott a vízbe. Így megint ugyanott landoltam. Beszívtam a számon a vizet majd mikor felértem, és Justin is felért egyenesen szembeköptem vele. Az arca már nem volt önelégült, inkább mérges lett. De nem csináltam semmit csak jól kinevettem. Az arcát fürkésztem, majd megláttam az ott bujkáló mosolyt, ám a legváratlanabb pillanatban Justin lemerült a víz alá majd megragadta a lábam s maga után húzott. Kinyitottam a szemem a víz alatt, s Biebeset kezdtem el keresni. A medence legtávolabbi sarkából nézett engem. Igen ám, csak én a víz alatt is tudok lélegezni, így teljesen mindegy mennyi időt vagyok lent. Mosolyogva nyitottam ki a számat, amin a buborékok csak úgy szálltak ki, s vettem egy újabb levegőt. Jus összeráncolt szemöldökkel meredt rám, de én csak megrántottam a vállam s felé úsztam. Szerintem Justinnak inába szállt a bátorság ezért gyorsan felúszott, éppen hogy levegőt tudott venni, megragadtam a lábát s vissza húztam.


A szája két centire volt tőlem,  s vészesen közelíteni kezdett felém, de egy rikácsóló hang miatt félbeszakadt.


-          Justiin! – kiabált az elkényeztetett barátnője.
-          Igen? – emelkedett ki a vízből Justin.
-          Nem megyünk el este vacsorázni?


Ránéztem Justin arcára, majd hangosan felnevettem. Látszott rajta, hogy semmi kedve a dologhoz.

-          Persze szívem. – bólogatott.


Selene egy puszit küldött felé, majd beviharzott a házba.

-          Akkor én megyek is. – szálltam ki a medencéből.
-          Már is? – csodálkozott.
-          Hát vacsorázni mentek. – rántottam meg a vállam.
-          De amire elkészül vagy 3 óra. – nevetett fel. – Gyere be velem. – mosolyogott. – Felöltözök és akkor tudunk beszélgetni.


Nagyot sóhajtottam, majd beadtak a derekam. Követtem a házigazdát, egészen a nappaliig, ott Justin egyedül hagyott, majd elment öltözni. Késztetést éreztem, hogy utána menjek, és bekukkantsak a szobájába, de inkább lent maradtam. Egyedül.

Felálltam a kanapéról és jobban szemügyre vettem a szobát. Megnézegettem a gyerekkori képeket, amin elmosolyodtam, ugyanis Justin az egyiken pucér volt.

-          Tetszik? – szólalt meg hirtelen.
-          Igen, nagyon aranyos voltál. – mosolyogtam.
-          Nem sétálunk egyet? – kérdezte.
-          Felőlem. – mosolyogtam.


Kinyitotta előttem az ajtót – amúgy is teljesen mindegy lett volna, mivel áttudok rajta menni – de nagyon kedves volt tőle. Egy ideig néma csendben sétáltunk egymás mellet míg megnem törtem a csendet:

-          Hiszel a lélektársakban?
-          Szerintem nem ok nélkül találtunk egymásra. – A mondat hallatán elmosolyodtam.
-          Igazán?
-          Hé Justin! Már megint egy oszloppal beszélgetsz? – ordibált át a túloldalról egy néger férfi.
-          Tudod ez a kedvencem, ha nem köszönök neki megsértődik. – vette lazára a figurát.
-          Kösz. – makogtam.

-          Nem úgy gondoltam. – szűrte ki a fogai közül.

2013. augusztus 8., csütörtök

8. rész

*Justin szemszöge*

Meglepődtem amikor Cassie azt mondta, hogy segíthet. Nem tudom pontosan mire gondolt.
Bele gondoltam egy pillanatra, milyen lehetne az élet szellemek nélkül. A gondolatra mosolyra húzódott a szám. Selena hangja zökkentett ki gondolkodásomból.
-         Hát te miért nem alszol?- mosolygott rám és leült a székre mellettem.
-         Nem birok. Még mindig haragszol rám?- kérdeztem rá, de nem néztem rá.
-         Nem ugyan már. Fáradt vagy. Majd máskor. - csókot lehelt ajkaimra.
-         Menj te nyugodtan aludni. Majd én is jövök pár perc múlva, rendben?
-         Rendbe Juss. - mosolyodott el, puszit nyomott az arcomra és felment.
Valójában, hogy ha nem látnám a szellemeket Casiet sem látnám. De hát én látni akarom őt. Nagyon kedves gesztus volt tőle hogy felajánlotta a segítségét. Vajon tényleg azt akarom. Tényleg nem akarom látni a szellemeket? Nem tudom.
Lassan felültem a konyha pulttól és a hálószoba felé vettem az irányt. Ideje aludnom. Lehet reggel tudni fogom mit akarok valójában.
Felértem a szobába és lefeküdtem Sel mellé. Ő felém fordul, csókot lehet ajkaimra és mellkasomba bújt.
 - Szeretlek Justin Drew Bieber.- éreztem ahogyan elmosolyodik,
 - Én is szeretlek Selena Marie Gomez.- nevettem el magam. Átfogtam Selena derekát és magamhoz húztam. Pár perc után el is aludtam.

*Casie szemszöge*

-         H-hogy mi?- dadogtam.
-         Ez egy átok. olvasd csak tovább. - mutatott apa a könyvre.


'' Ha a szellem nem változik emberré 2 hónapon belül megsemmisül a lelke.
Eddig nagyon kevés szellemnek sikerült 2 hónap alatt átváltoznia. 
Hogy egy szellem átváltozzon, az embernek be kell vallania neki az érzelmet. 
Amikor a kapcsolat már elég szorosnak bizonyul, a szellem egy idő után kezd felvenni pár emberi tulajdonságot. 
-         Érezni fogja a fájdalmat. 
-         Nem mehet át olyan könnye szilárd tárgyakon. 
-         Éhséget érez és szomjúságot. 
-         Az emberek néha megláthatják. 
-         Amikor a szellemet megcsókolja a lélektársa teljesen átváltozik emberré.''

Elolvastam mit kell tennem , hogy emberré változzak és nagyon meglepődtem. Nem tudom hogy fog ez sikerülni.
Felnéztem anyára aki szomorúan nézett le rám. 
-         Olvasd további. -  ahogy kimondta egy könnycsepp le gördült gyönyörű arcán.


'' A szellemnek aki egy másik világban él, muszáj hogy lemenjen a földre egész addig ameddig nem változik át. 
A változás után látni fogja a szellemeket, de nem mehet már vissza régi hazájába.
Szárnyait és a többi tulajdonságát amit szellemként vett fel elveszít.'

Most már nekem is potyogtak a könnyek a szememből. 
-         Anya.. é-én nagyon sajnálom. - álltam fel és odarohantam hogy megöleljem- én nem tudtam, hogy ez lesz. Ha tudtam volna sosem mentem volna a földre. annyira sajnálom. - most már apa is csatlakozott hozzánk. 
-         Jajj Casie. - sírt anya is most már. - Ne aggódj minden rendbe lesz. 
-         Rose...- kezdett bele apa. - Tudod, hogy most  muszáj, hogy le menyjen a földre ugye?- kérdezte apa mire anya csak jobban ölelt.
-         Tudom de nem bírom elengednie -  sírt anya. 
-         Anya ne aggódj. Fel fogom találni magam. - mosolyt erőltettem az arcomra és elengedtem anyát. - Én.. Mit kellene tennem? - néztem zavarodottan anyáékra. 
-         Pakolj össze szívem. Mi itt maradunk a nagyiddal és majd ha indulsz szólj be. Lekísérünk rendbe?- szólalt meg apa.

Aprót bólintottam és elindultam a házunk felé. Amit nem sokára itt kell hagyjak.

Elértem a házunkhoz és felszaladtam a szobámban. Egy pillanatra szétnéztem és egy kósza könnycsepp le szaladt az arcomon. Még mielőtt földet ért volna letöröltem. 
A szobámban, mint mindig, most is nagy volt a rendetlenség. Egy poszter díszelgett a rendetlen ágyam felett amit még én vettem amikor szüleimmel elutaztunk kiskoromban. Az éjjeli szekrényem tele volt könyvekkel amiket elolvastam már. A szekrényem elé léptem amiben óriási volt a rendetlenség. A legmélyéből előkotortam a táskákat és a bőröndöket és beledobáltam minden ruhámat, a fésűmet, a fogkefémet fogkrémemet, kedvenc könyvem. Mindent amire szükségem lehet. 
Mire befejeztem a szobám már teljesen üres lett. Egy újabb könnycsepp legördült az arcomon és elindultam az átjáró felé. Nem álltam meg a nagyi házánál. Csak mentem tovább. Egyenesen az átjáró felé. Nem bírtam belenézni anyáék szomorú és csalódott szemükbe.

Amikor az átjáróhoz értem még egyszer hátra pillantottam és kiléptem az új otthonomba.




2013. augusztus 1., csütörtök

3. Díj

Tádáá! Itt a 3. díjam *.* Köszönöm szépen Enikő!:) <333







Írj 11 dolgot magadról.

-          Jelenleg a „A szürke 50 árnyalatát” olvasom.
-          Nagyon tetszik!
-          Imádok aludni.
-          2 legjobb barátnőm van.
-          Tudok palacsintát sütni.
-          Jelenleg Avicii-t hallgatok.
-          Írás közben minig zenét hallgatok.
-          Kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars.
-          Pizsamámban vagyok :3
-          Még egy kötelezőt sem olvastam ki (lol)
-          Ma egész nap barátnőimmel voltam.

Kérdések:

-          Szoktál Justinnal álmodni?
-          Barátaid mit szólnak, hogy Belieber vagy?
-          Szoktál sportolni?
-          Mi az álmod?
-          Hiszel a fiú és lány barátságban?


Válaszaim:

-          Sajnos még nem. L
-          A barátaim többsége is Belieber.
-          Igen, rendszeresen úszok.
-          Egy nap híres író szeretnék lenni.
-          Nem!


Sajnos most ezt nem küldöm tovább senkinek!

7.rész

Szasztook!:) Sajnálom a kimaradt napokat, de nagyon sok dolgom van.:/ De itt van az új!:) S remélem tetszeni fog!:)

Puszi: ~Bii





-         Hogy érted, hogy nem látod az enyémet? – csodálkozott.
-         Justin, én minden emberét látom. De.. de a tiédet nem. Nem tudom, most pontosan mit érzel. Ami egyben megrémít, de örülök is neki. – ültem le a kanapéra.
-         Kíváncsi vagy, hogy mit érzek? – nézett rám.
                                   
Egy aprót bólintottam, majd belenéztem gyönyörű, csillogó szemébe.

-          Tudatlanságot. – felelte.
-          Tessék? – kérdeztem.
-          Nem tudom, miért kaptam én ezt. Ezt az „áldást.” Ami nem az. Elegem van már belőle, nagyon nehéz így nekem. Legszívesebben visszaadnám ha tehetném.
-          Szóval vissza szeretnéd adni? – tűrtem egy tincset a fülem mögé.
-          Igen. Normális életet szeretnék. Nem egy szellemekkel telit. Egy csepp nyugtom se lehet a barátnőmmel, hiszen bármikor, bárki betoppanhat. És ellene nem tudok semmit csinálni.
-          Segíthetek benne, ha ezt szeretnéd. – mosolyogtam rá.
-          Köszönöm Casie! – mosolyogott vissza.
-          Na de most megyek, majd jelentkezem a fejleményekkel. – álltam fel.
-          Viszlát! – integetett Biebs mikor kiléptem az ajtón.


Ahogy kiléptem az utcára, egyből megcsapott a hideg levegő. Összehúztam magamon a pulcsimat, majd elindultam az átjáró felé. Tudom, hogy valahogyan meglehet oldani Justin gondját. A nagymamám biztosan tudni fogja miért pont őt választották. S miért pont neki nem látom az auráját. Vele, olyan mintha normális ember lennék. Felüdülés számomra.

Beléptem az átjáróba, majd elbambulva figyeltem a tájat. S arra eszméltem fel, hogy már otthon is vagyok. Itt annyival másabb, az embereknek nincs gondjuk. Semmi felelősség. Csak a nyugalom. Rengeteg olyan szellemtársam kerül ide, aki ember volt, nekik eleinte furcsa. Habár én nagyon szívesen lennék ember. Nem tudom a szüleim miért féltenek ennyire.

Előkotortam a táskámból egy napszemüveget, majd feltettem a fejemre a kapucnit, majd úgy lépkedtem  Wenninghton utcáin. A nap itt állandóan süt, nagyon ritkán van eső.

Beszálltam a taxiba, majd hazavitettem magamat. Nagyon halkan belopóztam, majd a könyvtár felé vettem az irányt ahol a nagyi volt.

-          Már vártalak. – mosolyogott rám a kis karosszékes székéből.
-          Anyáék? – csuktam be az ajtót, szépen csendesen.
-          Téged keresnek. De ne aggódj ide sosem jönnének be. – nyugtatott meg.
-          Nagyi, te idős vagy. Tudnál nekem segíteni? – kérleltem.
-          Miben?
-          Tudod mit jelent az, hogy lélektársak? – mosolyodtam el kínosan.


A nagyi pupillái kitágultak, majd felállt a székből s az egyik szekrénysor felé tartott. Kivett egy nagyon vastag könyvet, majd az állványra helyezte.

-          Gyere ide angyalom! – hívogatott.

Odaslattyogtam, majd kíváncsian néztem nagymamám tevékenységét.

-          Nem gondoltam volna, hogy a 3. Roys is megtalálja a lélektársát. Tudod ez nagyon ritka dolog. Anyád is megtalálta, úgy színt mint te.
-          És ki a 3.-ik? – kíváncsiskodtam.
-          Én. – lapozott a könyvben. – Tessék itt van olvasd el! – fordította felém a könyvet.


„Lélektárs”


  1. „Olyan emberek, akiket örökre összefűz a szeretet, akik újra meg újra egyik életben a másik után arra születnek, hogy együtt legyenek.
  2. A lélektársak találkozását a Sors szervezi meg. Mindenképpen találkoznak.
  3. Lehet, hogy mi látjuk már a lehetőséget, de ő még nem.
  4. Lehet, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy. Ránk tőr egy váratlan érzés, hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük, mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni.
  5. Ösztönösen tudjuk, hogy mit kell tennünk. A bizalom érzése sokkal mélyebb, mint amennyit egy röpke év alatt vagy akár egy egész életen át fel lehet építeni.”


Olvastam fel az ütött-kopott könyv oldaláról.

-          Casie Roys! – nyílt ki az ajtó.


Hírtelen apa és anya jelent meg előttem. Az arcukról mindent lelehetett olvasni, meg az aurájuk is vörös színben izzót. Mellesleg az arcuk is ugyanolyan színű volt, mint az aurájuk, na jó egy kicsit pirosabb.

-          Rose kérlek hagyd békén Casiet. – állt védelmemre a nagyi.
-          Tessék? – hőkölt hátra. – Mégis, hogy hagyhatnám békén?! Most szegte meg az első és legfontosabb parancsot! – kiabált anya.
-          A lányod most találta meg a lélektársát. – mondta hót nyugodtan Emily nagyi.
-          Én nem mondtam, hogy megtaláltam! – tiltakoztam. – Csak érdekelt, hogy mi ez az egész.
-          Casie szürke az aurád. – nézett felém a nagyi.
-          De Casie még túl kicsi ehhez! – esett le anyának.
-          Hogy micsoda? Ki az?! – dühöngött apa.
-          Nem Wenninghton-i ugye? – simogatta meg a vállamat nagymama.
-          Nem. – éreztem, ahogyan a könnycseppek elhagyják a szememet.
-          Hát akkor? – húzta fel a szemöldökét apa.
-          Ő – nyeltem egy nagyot. – Ember. – nyögtem ki végül.

A szüleim fejére olyan döbbenet ült ki, s olyan csalódottság, hogy megfogalmazni nem tudom. Egy biztos, sosem láttam még őket ilyennek. A döbbenettől lekellet nekik ülni.

-          Ez tudod mit jelent anya. – szólalt meg az én anyám.
-          Nagyon jól tudom. – bólogatott.
-          Mit jelent? – kérdeztük egyszerre apával.
-          2 hónapod van arra, hogy emberré válj, vagy.. – akadozott. – vagy a lelked is megsemmisül. – hullottak ki szépen sorjában anya könnyei.
-          Tessék? – döbbentem meg.

-          Casie! Ez egy átok. Számunkra. – szólalt meg nagyi. – Tudod ez nagyon ritka dolog a családban, ha a 3. családtag is megtalálja a lélektársát, sőt ilyen még a mi történelmünkben egyszer sem fordult elő, csak hallottunk róla. 

2013. július 28., vasárnap

6.rész

Sziasztok:) Sajnálom hogy ennyit kellett várni a kövi részhez de lebetegedtem és hát nem birtam előbb megirni. Azért igyekeztem hogy jó legyen de még mindig kómás vagyo a frány nátha miatt. hát igen. Na nem is húzom tovább. Jó olvasást és remélem tetszik. Kommizatok iratkozzatok ha tetszik. :*
In:3


*Justin szemszöge*

Meglepődtem amikor Casie azt mondta lássa Sel auráját. De azt hogy értette, hogy kapzsiság, öncélúság, önfejűség. Selena minden de nem kapzsi.
-          Justin min gondolkozol?- kérdezte Sel nyávogós hangon miközben rám mászott.

-          Csak az új dalomon. Vannak már ötleteim, de még mindig nem tudom pontosan mit írjak le. - hazudtam neki. Először a kapcsolatunkban kellett ekkorát hazudnom.


-          Szerintem az ráér később is. - mosolyodott el majd elkezdett csókolni.

-          Sajnálom Selena de ma fáradt vagyok nagyon. Majd esetleg holnap bepótoljuk rendben?- ezzel lefordult rólam majd mellém feküdt.


-          Ahogy akarod. - szólalt meg durcásan.

Felé fordultam és áröleltem de ő elhúzódott. Sóhajtottam egyet majd hátat fordítottam neki. Lassan elfogott az álom és egész éjjel Casie-ről álmodtam. A mosolya, a nevetése, ahogyan énekel. Minden elvarázsol benne.
Egy hete, ha valaki azt mondta volna hogy találkozni fogsz egy szellemmel aki megváltoztassa az életed nem hittem volna nekik. Hiszen a legtöbb szellem akit látok nem tudja hogy én is látom őt. De Casie más.
Ő valóban megváltoztatta az életem.

*Casie szemszöge*

Még mindig repdesek az örömtől, hogy Justin megpuszilt. Mármint igaz hogy az szinte lehetetlen mivel én szellem vagyok de akkor is.
Félúton voltam már haza felé amikor meghallottam anya hangját ahogy hiv.
-          Cassie nagy bajban vagy amikor hazaérsz. - tökéletes. most még anya borítson ki. Épp amikor jó kedvem van.

-          Sajnálom anya nem fogok ma visszaérni csak azért indultam fel hogy ezt megmondjam- halkan elkacagtam magam.


Nem volt kedvem veszekedni anyával ma. Így elindultam vissza Justinhoz. Még szerencse hogy most fejből tudom az utat hozzá
-          Casie nagy bajban vagy. - Láttam ahogyan apa jön utánam. A francokat ha már itt tartok akkor nem megyek vissza.

-          Sajnálom apa. - nevettem el magam amit apa nem díjazott.


-          Casie azonnal állj meg!- kiabált apa de már majdnem Justin háza előtt voltam így nagy lendületet véve beszálltam egy szobába.
-          Gyors elbújtam egy pult mögött és megvártam még apa feladja és meghallottam hogy elmegy.  Rose ezt nem fogja túlélni. Tudom hogy ő árult el.

Körbe néztem és rájöttem hogy a konyhába vagyok és Justin ott ül az egyik széken és engem néz szórakozottan.
-          Ez kicsit kínos volt. - nevettem fel zavaromban. - Elment?- kérdeztem mire ő bólintót.

Kimásztam a pult alól és csak álltam. Nem tudtam mit tegyek.
-          Ez apud volt?- kérdezte nevetve.

-          Igen. Nagy bajban vagyok. Nem lenne szabad lejönnöm ide. - lenéztem a földre zavaromban.


-          Itt biztonságban leszel. - kacsintott rám.

-          Köszönöm hogy nem mondtad el neki, hogy itt vagyok. - mosolyodtam el.


-          Ugyan. - nézett le... Zavartan?- gyere ülj ide mellém.

-          Köszönöm. A barátnőd alszik?- kérdeztem.


-          Selena? - hány barátnője van?
-          Aprót bólintottam majd fojtatta- Alszik. - Nevette el magát.

-          És te?- kérdeztem tőle kicsit félve a választól.


Igazából arra számítottam, hogy azt mondja hogy rám gondolt és nem tudott elaludni.
-          Nem birok aludni. - lassan lehajtotta a fejét. - Épp rajtad gondolkoztam. - nézett rám.

-          Ohh. - pirultam el. Ez az. 

-          Mármint amit Selena aurájáról mondtál. - adta hozzá gyorsan.


Bevallom kicsit csalódtam
-          Hogy értetted azt? - kérdezte egy kicsit szomorúan.

-          Mit?- kérdeztem. tényleg nem tudtam melyik részre gondol.


-          Hogy Sel aurája kapzsiságot ábrázol?

-          Én... nem tudom. Én sem tudom miért. Csak az auráján láttam.


-          Látod mindenkinek az auráját?- kérdezte.

-          Nem. - hajtottam le a fejem.


-          Kijét nem látod?- kérdezte tőlem.


-          Nem látom a te aurád.

2013. július 24., szerda

5.rész


Justin ledobta a kocsinak a kulcsát egy asztalra majd a nappali felé invitált.

-          Kész juice-t? – kérdezte kinézve a konyhából.


Érdekesen néztem rá, hogy ezt komolyan gondolta-e. De végül leesett neki,  s egy „bocsi”-val elintézte.

-          Szóval milyen ott fent? – nézett fel Justin.
-          Szörnyű. – vontam meg a vállam.
-          Miért? Hisz a mennybe vagy nem? Vagy egyáltalán hol van az a hely ahol élsz? Létezik mennyország?
-          Gyere ki! – indultam meg.


Kiléptem az ajtón, s a legpuhább fű közé befeküdtem. Van előnye is a szellemlétnek, nem törik bele a fű a ruhámba.

-          Mit csinálsz Casie? – lepődött meg Jus.
-          Gyere ide! – hívogattam a kezemmel.

Megrántotta a vállát, majd ledőlt mellém.

-          Tudod ez nagyon hülyén néz ki, hogy itt fekszem egyedül. – nevetett fel kínosan.
-          Látod azt a csillagot? Ott ni! – mutattam a legfényesebben ragyogó csillag felé.



Felnézett az égre, majd kémlelni kezdte. Láttam az arcán, hogy nagyon koncentrál. Majd mikor megtalálta elmosolyodott.

-          Az ott? – mutatott felé.
-          Igen. Nos ott élek én. – feleltem.
-          Komolyan? Egy csillagon éltek? – fordította felém a fejét.


Ahogy kimondta a szemei felcsillantak, majd a szája felvette a jellegzetes O alakot.

-          Igen, ott. – mosolyogtam rá.
-         De zsír! – nevetett fel. – És milyen ott az élet? – nézett vissza fel.
-         El sem tudod képzelni mennyire rossz. – gondoltam magamban.
-         Miért? – fordult felém ismét.
-         Mit miért? – lepődtem meg.
-         Miért rossz ott élni?
-         Honnan tudod? – lepődtem meg.
-         Hisz te mondtad. –kacagott fel.
-         Én bizony nem mondtam. – ültem fel.


Justin is felült mellém. S nagyon erősen koncentrálhatott valamire, ugyanis nem figyelt fel rám, mikor szólongattam.

-          Te hiszel ebbe a lélektársas dologba? – hallatta meg ismét a hangját.
-          Nem tudom mit higgyek. – dőltem vissza. – Na és te? – szegeztem rá a tekintetem.
-          Én sem. – feküdt vissza mellém. – Nem tudnád valahogyan kideríteni ezeket?
-          Nagyon kockázatos lenne Justin. Anyamék nem tudják, hogy mos hol vagyok.
-          Justin! Megjöttem! – hallottam egy visító hangot.


Valami elképesztően furcsa érzés kerített hatalom alá. Megmagyarázhatatlan. Sose éreztem még ilyet. A gyomorom összeszűkült.

Hirtelen egy lány jelent meg az ajtóba. Ahogy végig néztem rajta, jobban előtört bennem az, az érzés. A fejem iszonyatosan hasogatott, majd szét akart robbanni. S ahogyan közelebb jött annál erősebb lett a fájdalom. A végtagjaim is teljesen elgyengültek, majd testem mint egy lélektelen valami hullott a földre.

-          Vidd innen Justin. – nyöszörögtem.


Justin megragadta a kezét, majd behúzta a házba. Éreztem, ahogyan ismét áramolni kezd bennem a lélek. Még egy picit szédültem, de felálltam a földről.

-          Casie minden rendben? – szaladt ki Biebs.
-          Igen, csak fura az aurája a lánynak. – simogattam meg a homlokom.
-          Te látod az aurákat? – döbbent meg.
-          Sok mindent nem tudsz te rólam Justin. – mosolyogtam rá.
-          Arra rájöttem. – kacsintott. – S milyen színű?
-          Barna, vagyis kapzsiság, öncélúság, önfejűség.
-          Justin hol vagy már? – nyávogott.
-          Megyek már! – kiabált vissza. – Most mennem kell. De remélem holnap is összefutunk.
-          Szeretnéd? – kérdeztem kicsit félénken.
-          Persze!

S ekkor váratlan dolog történt. Justin közelebb hajolt hozzám majd egy puszit nyomott az arcomra. Tudtam, hogy igazából nem puszilt meg, hiszen az lehetetlen. De esküszöm éreztem ahogyan ég utána az arcom. Odaraktam a kezemet a puszi helyére, majd néztem, ahogyan besétál a házba. 

2013. július 22., hétfő

2. Díj






Megkapta a blogunk a 2. díját! <33

Köszönjük szépen Anne!*.* <333




Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )




1. Imádom a nyarat.
2. Szeretek sportolni.
3. Jellenleg 1D-t hallgatok.
4. Kedvenc bandám is.
5. Utoljára a Testbérlők c. kűnyvet olvastam.
6. HBO2-t nézek.
7. Szerencseszámom a 10
8. Kertes házban élek.
9. 2 tesóm van.
10. Én vagyok a legkissebb.
11. És utálok az lenni.


Kérdések:

1.)Kedvenc édességed?
2.)Szoktad magad sminkelni? Ha igen milyen termékeket használsz?
3.)Melyik a kedvenc könyved?
4.)Ha választhatnál, hogy egy napot tölts az 1D-vel és együtt hülyültök és összebarátkoztok, vagy egy hetet az egyik tengerparton, luxusszállodával, menő bulikkal, a VIP részlegben,ahol mindenki téged sztárol melyiket választanád?
5.)Mi vett rá, hogy elkezdj blogolni?
6.)Hány blogot írtál eddig?
7.)Előre megírod a részeket, vagy mielőtt közzéteszed?
8.)Jelenleg hány blogot olvasol rendszeresen?
9.)Jutin Biebert, Conor Maynardot vagy Austin Mahonet szereted jobban?
10.)Ki a példaképed?
11.)Mi szeretnél lenni, ha felnősz?(Azt a válasz, hogy felnőtt, nem fogadom el!:)


Válaszok:

1. Gumicukor
2. Igen, rengeteg féle van.
3. Gyönyörű Sorscsapás.
4. Az első.
5. Sokan monták, hogy nagyin jól írok és érdemes lenne elkezdenem írni.
6. 3
7. Előrre.
8. 5
9. Justiin <33
10. Justin Bieber, és a nagypapám.
11. Légiutaskísérő. 






11 Kérdés tőlem: 

1. Kedvenc blog?
2. Ki inspirál?
3. Kedvenc könyv?
4. Hány éves vagy?
5. Milyen szinű a hajad?
6. Kedvenc film?
7. Justin vagy Niall?
8. Csajos buli vagy összebújásos este a pasidda?
9. Mit ettél utoljára?
10. Sportolsz valamit?
11. Olvasod a blogom?



Akiknek küldöm: ( Jelenleg 1 blog van ami nagyon megfogott:) )

http://singmysongforu.blogspot.hu/2013_03_01_archive.html?m=0