6.rész

Sziasztok:) Sajnálom hogy ennyit kellett várni a kövi részhez de lebetegedtem és hát nem birtam előbb megirni. Azért igyekeztem hogy jó legyen de még mindig kómás vagyo a frány nátha miatt. hát igen. Na nem is húzom tovább. Jó olvasást és remélem tetszik. Kommizatok iratkozzatok ha tetszik. :*
In:3

*Justin szemszöge*

Meglepődtem amikor Casie azt mondta lássa Sel auráját. De azt hogy értette, hogy kapzsiság, öncélúság, önfejűség. Selena minden de nem kapzsi.

-          Justin min gondolkozol?- kérdezte Sel nyávogós hangon miközben rám mászott.

-          Csak az új dalomon. Vannak már ötleteim, de még mindig nem tudom pontosan mit írjak le. - hazudtam neki. Először a kapcsolatunkban kellett ekkorát hazudnom.

-          Szerintem az ráér később is. - mosolyodott el majd elkezdett csókolni.

-          Sajnálom Selena de ma fáradt vagyok nagyon. Majd esetleg holnap bepótoljuk rendben?- ezzel lefordult rólam majd mellém feküdt.

-          Ahogy akarod. - szólalt meg durcásan.

Felé fordultam és áröleltem de ő elhúzódott. Sóhajtottam egyet majd hátat fordítottam neki. Lassan elfogott az álom és egész éjjel Casie-ről álmodtam. A mosolya, a nevetése, ahogyan énekel. Minden elvarázsol benne.

Egy hete, ha valaki azt mondta volna hogy találkozni fogsz egy szellemmel aki megváltoztassa az életed nem hittem volna nekik. Hiszen a legtöbb szellem akit látok nem tudja hogy én is látom őt. De Casie más.

Ő valóban megváltoztatta az életem.

*Casie szemszöge*

Még mindig repdesek az örömtől, hogy Justin megpuszilt. Mármint igaz hogy az szinte lehetetlen mivel én szellem vagyok de akkor is.

Félúton voltam már haza felé amikor meghallottam anya hangját ahogy hiv.

-          Cassie nagy bajban vagy amikor hazaérsz. - tökéletes. most még anya borítson ki. Épp amikor jó kedvem van.

-          Sajnálom anya nem fogok ma visszaérni csak azért indultam fel hogy ezt megmondjam- halkan elkacagtam magam.

Nem volt kedvem veszekedni anyával ma. Így elindultam vissza Justinhoz. Még szerencse hogy most fejből tudom az utat hozzá

-          Casie nagy bajban vagy. - Láttam ahogyan apa jön utánam. A francokat ha már itt tartok akkor nem megyek vissza.

-          Sajnálom apa. - nevettem el magam amit apa nem díjazott.

-          Casie azonnal állj meg!- kiabált apa de már majdnem Justin háza előtt voltam így nagy lendületet véve beszálltam egy szobába.

-          Gyors elbújtam egy pult mögött és megvártam még apa feladja és meghallottam hogy elmegy.  Rose ezt nem fogja túlélni. Tudom hogy ő árult el.

Körbe néztem és rájöttem hogy a konyhába vagyok és Justin ott ül az egyik széken és engem néz szórakozottan.

-          Ez kicsit kínos volt. - nevettem fel zavaromban. - Elment?- kérdeztem mire ő bólintót.

Kimásztam a pult alól és csak álltam. Nem tudtam mit tegyek.

-          Ez apud volt?- kérdezte nevetve.

-          Igen. Nagy bajban vagyok. Nem lenne szabad lejönnöm ide. - lenéztem a földre zavaromban.

-          Itt biztonságban leszel. - kacsintott rám.

-          Köszönöm hogy nem mondtad el neki, hogy itt vagyok. - mosolyodtam el.

-          Ugyan. - nézett le... Zavartan?- gyere ülj ide mellém.

-          Köszönöm. A barátnőd alszik?- kérdeztem.

-          Selena? - hány barátnője van?

-          Aprót bólintottam majd fojtatta- Alszik. - Nevette el magát.

-          És te?- kérdeztem tőle kicsit félve a választól.

Igazából arra számítottam, hogy azt mondja hogy rám gondolt és nem tudott elaludni.

-          Nem birok aludni. - lassan lehajtotta a fejét. - Épp rajtad gondolkoztam. - nézett rám.

-          Ohh. - pirultam el. Ez az. 

-          Mármint amit Selena aurájáról mondtál. - adta hozzá gyorsan.

Bevallom kicsit csalódtam

-          Hogy értetted azt? - kérdezte egy kicsit szomorúan.

-          Mit?- kérdeztem. tényleg nem tudtam melyik részre gondol.

-          Hogy Sel aurája kapzsiságot ábrázol?

-          Én... nem tudom. Én sem tudom miért. Csak az auráján láttam.

-          Látod mindenkinek az auráját?- kérdezte.

-          Nem. - hajtottam le a fejem.

-          Kijét nem látod?- kérdezte tőlem.

-          Nem látom a te aurád.

5.rész

Justin ledobta a kocsinak a kulcsát egy asztalra majd a nappali felé invitált.

-          Kész juice-t? – kérdezte kinézve a konyhából.

Érdekesen néztem rá, hogy ezt komolyan gondolta-e. De végül leesett neki,  s egy „bocsi”-val elintézte.

-          Szóval milyen ott fent? – nézett fel Justin.

-          Szörnyű. – vontam meg a vállam.

-          Miért? Hisz a mennybe vagy nem? Vagy egyáltalán hol van az a hely ahol élsz? Létezik mennyország?

-          Gyere ki! – indultam meg.

Kiléptem az ajtón, s a legpuhább fű közé befeküdtem. Van előnye is a szellemlétnek, nem törik bele a fű a ruhámba.

-          Mit csinálsz Casie? – lepődött meg Jus.

-          Gyere ide! – hívogattam a kezemmel.

Megrántotta a vállát, majd ledőlt mellém.

-          Tudod ez nagyon hülyén néz ki, hogy itt fekszem egyedül. – nevetett fel kínosan.

-          Látod azt a csillagot? Ott ni! – mutattam a legfényesebben ragyogó csillag felé.

Felnézett az égre, majd kémlelni kezdte. Láttam az arcán, hogy nagyon koncentrál. Majd mikor megtalálta elmosolyodott.

-          Az ott? – mutatott felé.

-          Igen. Nos ott élek én. – feleltem.

-          Komolyan? Egy csillagon éltek? – fordította felém a fejét.

Ahogy kimondta a szemei felcsillantak, majd a szája felvette a jellegzetes O alakot.

-          Igen, ott. – mosolyogtam rá.

-         De zsír! – nevetett fel. – És milyen ott az élet? – nézett vissza fel.

-         El sem tudod képzelni mennyire rossz. – gondoltam magamban.

-         Miért? – fordult felém ismét.

-         Mit miért? – lepődtem meg.

-         Miért rossz ott élni?

-         Honnan tudod? – lepődtem meg.

-         Hisz te mondtad. –kacagott fel.

-         Én bizony nem mondtam. – ültem fel.

Justin is felült mellém. S nagyon erősen koncentrálhatott valamire, ugyanis nem figyelt fel rám, mikor szólongattam.

-          Te hiszel ebbe a lélektársas dologba? – hallatta meg ismét a hangját.

-          Nem tudom mit higgyek. – dőltem vissza. – Na és te? – szegeztem rá a tekintetem.

-          Én sem. – feküdt vissza mellém. – Nem tudnád valahogyan kideríteni ezeket?

-          Nagyon kockázatos lenne Justin. Anyamék nem tudják, hogy mos hol vagyok.

-          Justin! Megjöttem! – hallottam egy visító hangot.

Valami elképesztően furcsa érzés kerített hatalom alá. Megmagyarázhatatlan. Sose éreztem még ilyet. A gyomorom összeszűkült.

Hirtelen egy lány jelent meg az ajtóba. Ahogy végig néztem rajta, jobban előtört bennem az, az érzés. A fejem iszonyatosan hasogatott, majd szét akart robbanni. S ahogyan közelebb jött annál erősebb lett a fájdalom. A végtagjaim is teljesen elgyengültek, majd testem mint egy lélektelen valami hullott a földre.

-          Vidd innen Justin. – nyöszörögtem.

Justin megragadta a kezét, majd behúzta a házba. Éreztem, ahogyan ismét áramolni kezd bennem a lélek. Még egy picit szédültem, de felálltam a földről.

-          Casie minden rendben? – szaladt ki Biebs.

-          Igen, csak fura az aurája a lánynak. – simogattam meg a homlokom.

-          Te látod az aurákat? – döbbent meg.

-          Sok mindent nem tudsz te rólam Justin. – mosolyogtam rá.

-          Arra rájöttem. – kacsintott. – S milyen színű?

-          Barna, vagyis kapzsiság, öncélúság, önfejűség.

-          Justin hol vagy már? – nyávogott.

-          Megyek már! – kiabált vissza. – Most mennem kell. De remélem holnap is összefutunk.

-          Szeretnéd? – kérdeztem kicsit félénken.

-          Persze!

S ekkor váratlan dolog történt. Justin közelebb hajolt hozzám majd egy puszit nyomott az arcomra. Tudtam, hogy igazából nem puszilt meg, hiszen az lehetetlen. De esküszöm éreztem ahogyan ég utána az arcom. Odaraktam a kezemet a puszi helyére, majd néztem, ahogyan besétál a házba. 

2. Díj

Megkapta a blogunk a 2. díját! <33

Köszönjük szépen Anne!*.* <333

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!

3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.

4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )

1. Imádom a nyarat.

2. Szeretek sportolni.

3. Jellenleg 1D-t hallgatok.

4. Kedvenc bandám is.

5. Utoljára a Testbérlők c. kűnyvet olvastam.

6. HBO2-t nézek.

7. Szerencseszámom a 10

8. Kertes házban élek.

9. 2 tesóm van.

10. Én vagyok a legkissebb.

11. És utálok az lenni.

Kérdések:

1.)Kedvenc édességed?

2.)Szoktad magad sminkelni? Ha igen milyen termékeket használsz?

3.)Melyik a kedvenc könyved?

4.)Ha választhatnál, hogy egy napot tölts az 1D-vel és együtt hülyültök és összebarátkoztok, vagy egy hetet az egyik tengerparton, luxusszállodával, menő bulikkal, a VIP részlegben,ahol mindenki téged sztárol melyiket választanád?

5.)Mi vett rá, hogy elkezdj blogolni?

6.)Hány blogot írtál eddig?

7.)Előre megírod a részeket, vagy mielőtt közzéteszed?

8.)Jelenleg hány blogot olvasol rendszeresen?

9.)Jutin Biebert, Conor Maynardot vagy Austin Mahonet szereted jobban?

10.)Ki a példaképed?

11.)Mi szeretnél lenni, ha felnősz?(Azt a válasz, hogy felnőtt, nem fogadom el!:)

Válaszok:

1. Gumicukor

2. Igen, rengeteg féle van.

3. Gyönyörű Sorscsapás.

4. Az első.

5. Sokan monták, hogy nagyin jól írok és érdemes lenne elkezdenem írni.

6. 3

7. Előrre.

8. 5

9. Justiin <33

10. Justin Bieber, és a nagypapám.

11. Légiutaskísérő. 

11 Kérdés tőlem: 

1. Kedvenc blog?

2. Ki inspirál?

3. Kedvenc könyv?

4. Hány éves vagy?

5. Milyen szinű a hajad?

6. Kedvenc film?

7. Justin vagy Niall?

8. Csajos buli vagy összebújásos este a pasidda?

9. Mit ettél utoljára?

10. Sportolsz valamit?

11. Olvasod a blogom?

Akiknek küldöm: ( Jelenleg 1 blog van ami nagyon megfogott:) )

http://singmysongforu.blogspot.hu/2013_03_01_archive.html?m=0 

4. rész

- Te látsz engem? – döbbent meg a barátnőm.
- Úgy tudtam! Nem lehetett véletlen a dal! – álltam hirtelen Justin elé.
- Igen látlak titeket. – sóhajtott.
- De hogy? – kérdeztük egyszerre. – Hisz te ember vagy! – mondtam.
- Születésem óta látom a szellemeket.
- Mikor születtél? – kérdezte Rose.
- 1994. Március 1.jén. Miért?
- De hisz.. – kezdtem bele.
- Várjunk csak! – szólt közbe Rose. – Casie és te is egy napon születetek. Mindig tudod merre van. – gondolkodott. – Basszus ti lélektársak vagytok!
- Mik? – kérdeztük egyszerre.
- Olvastam az egyik könyvben a lélektársakról. Csak nem hittem, hogy lehetséges. De még is.
- Mik azok? – idegeskedtem.
- Casie emlékszel mikor minig arról nyafogtam, hogy olyan életet szeretnék amiben megtalálom a lélektársam? Hát neked sikerült! Elképesztő! – simogatta meg a tarkóját.
- Rose! – szóltam rá.
- Nos a lélektársak, annyit tesz, hogy értitek egymás gondolatát. S ha kísérleteztek vele akkor lesz valami különleges képességetek is. S olyan szerelmetek lesz mint Edwardnak és Bellának. – tapsikolt egyet.
- Nem is értem a gondolatát! – mutattam Justin felé.
- Mivel nem rég találkoztatok. Idő kell mindennek.
 - Hogy kerülnek ide Edward és Bella? - Szólalt meg Justin pár pillanat múlva
- Rose most magyarázta el, hogy LÉLEKTÁRSAK vagyunk neked pedig az első kérdésed, hogy hogy kerülnek ide Edward és Bella? Egyáltalán miért nem mondtad el hogy látsz?? VÁRJ! Te kihasználtad az ötletem és meg sem köszönted. - csaptam hisztit szegénynek.
Tátott szájjal állt előttem. Szegény meg sem tudott szólalni

- Nem akartam még elmondani, hogy látlak mert...
-Justin, kezdjük újra.- Szólalt meg a férfi aki az előbb szünetet rendelt.
- Oké. - nézett rá Justin. Visszanézett ránk és csak egy mosolyt villantott majd elment.

- Ezt nem hiszem el.. - szóltam elképedve.
- Én sem. Épp Justin Bieber a léllektársad.

*Justin szemszöge*
Casie. Olyan szép neve van. Épp a fall-t fejeztük be amikor kinéztem hogy Rose és Casie ott vannak-e még. Nem voltak.
Még mindig nem értem, hogy mit mondott el Rose. És hogy hogy kerülnek oda Edward és Bella. Befejeztük a dal felvételét és én kimentem a stúdióból. Haza felé vettem az irányt, Sel biztos még a stúdióban mint minden este. Hirtelen a hátam mögött meghallottam két lány beszélgetését. Lélektársakról beszélgettek.
Casie és Rose. Elmosolyodtam. Nem tudom hogy találtak meg de hátra fordultam és valójában őket láttam meg.
- Azért nem mondtam el, hogy látlak mert láttam rajtad, hogy megijedtél, amikor megláttad hogy pont téged nézek. Igy úgy döntöttem, hogy inkább nem mondom el még.
- MÉG?? Mikor szándékoztad elmondani?
- Nemtudom majd hogyha már többször jöttél volna, akkor megköszöntem volna hogy segitettél megirni a dalt.- mosolyodtam el.
- Ohh.. Sajnálom hogy úgy letámadtalak.. Várj a feleséged is lát engem?- kérdezte hirtelen Casie amikor befejeztem a mondandómat.
- Sel?- nevetem el magam. - Sel nem a feleségem. Ő csak a barátnőm.- Casie és Rose arcáról lehervadt a mosoly.- öhm.. Nincs kedvetek bejönni?- kérdeztem meg gyorsan témát váltva.
- Nekem mennem kellene de Casie te maradj. Majd fedezlek otthon. - Szólalt meg Rose.
- Én.. Oké. Rendben, csak Rose kérlek ne szóld el magad anyunak. Tudom hogy lelkiismeretes vagy amikor hazudsz.- Mondta Casie.
-Rendbem. Sziasztok- mosolygot integetve Rose és hirtelen eltűnt.
- Rendben akkor Casie. Gyere elmegyünk hozzám. Segithetsz megirni a következő dalomat.- mosolyogtam rá mire ő zavarba jött.
- Rendbe gyerünk. - nevetett fel

3. rész

Itt a 3. rész=) A vége izgalmas lett :* ~Bii

*Casie szemszöge*

Éreztétek már magatokat kívül állónak a saját családotokban? Vagy olyat, hogy ti teljesen mások vagytok mint ők. Mást szeretnétek, kalandokat, s valami igazán izgalmas dolgot csinálni csak úgy spontán. Nos igen, pontosa így érzek én is. Nincs meg bennem az a tökéletesen egyszerű élet filing. Szeretem a veszélyeket, amit a szüleim nem igazán díjaznak, hiszen akkor nem illek be a tökéletes család összképbe. De igazából nem izgat, valahol legmélyén reménykedem, hogy örökbe fogadtak.

-          Boldog Szülinapot Cesie! – üvöltötték az emberek, mikor beléptem az ajtón.

Hirtelen köpni nyelni sem tudtam. Az eszem megáll komolyan! Megmondtam anyának, hogy nem kérek semmilyen meglepetés bulit. Erre tessék. Kiakasztó ez a nő.

-          Boldog Szülinapot Casie! – ölelt meg Rose.

-          Te tudtál erről? – húztam fel a szemöldököm.

-          Persze, már vagy 2 hete. – mosolygott.

Történetesen Rose a legjobb barátnőm, s nagyon meglep, hogy nem szólta el magát. Nem azért mert pletykás lenne, hanem mert lelkiismeret furdalása lesz, ha hazudik. S jó párszor kérdeztem róla.

-          Boldog Születésnapot kicsim! – ölelt meg anya. – Nézd itt van Jason fia is, s nagyon helyes lett. – bökött oldalba.

Már megint a régi nóta. Anya megvan áldva azzal, hogy nem  fogok magamnak férjet találni. Ezzel azt a kicsi önbizalmamat is elveszi ami maradt.

-          Itt az ünnepelt! – ölelt meg Jason fia, Ethan. – Boldog Szülinapot Casie! – puszilt meg.

-          Ethan ugye? – kérdeztem, mikor elengedett.

-          Teljes életnagyságban. – mutatott végig magán.

Remek! Egy újabb öntelt majom. Elegem van belőlük, s tovább álltam egy „dolgom van bocsi”-val. Kimentem az erkélyre, majd a korlátnak dőlve gondolkoztam a mai napon. Nem tudott nagyon lefoglalni, a város, inkább az a fiú, Justin vonzotta a fantáziám. Ahogyan zongorázott, s az a hátborzongatóan jó hang, egyszerűen tökéletes.

                           

A gondolataimba merülve, nem vettem észre, hogy a dalt dúdolom, s amikor hátrafordultam Rose döbbent arcával találtam magam szembe.

                           

-          Casie! Tudod te egyáltalán, hogy mit énekelsz?

-          Nem nagyon. Miért? – kérdeztem.

-          Ez Justin Bieber új száma! – kiabálta. – Nem is tudtam, hogy már kijött. – vakarta meg a tarkóját.

-          Hát nem egészen ez van a dolog mögött.

-          Tessék? Hogyan? Hisz… ő ember! – vakarta meg az orrnyergét. – Bassza meg! Te a Földön voltál? – kapott észbe.

Egy aprót bólintottam, majd a barátnőm kézen fogott, s felráncigált a szobába. Azt hittem, hogy teljesen kifog borulni, de nem. Teljesen nyugodtan, fogadta a dolgokat. Inkább örült, mintsem, hogy a dolog kockázatával foglalkozzon.

-          Vigyél el! Vigyél el engem is! Kérlek. – nézett rám boci szemekkel.

-          Nem, nem lehet! Nem szeretnélek belekeverni. – tiltakoztam.

-          Casie  így is elég bajba vagyok, ez már nem számít. – kacsint rám.

-          Jólvan. Holnap pontban 6-kor legyél az átjárónál, s ne szólj senkinek! – adtam be a derekam.

-          Köszönööm. –ugrott a nyakamba.

*Másnap reggel 6*

Idegesen várakozom az átjáró előtt, miközben Roset várom. Rettentő lány. Mindenhonnan elkésik. Már azon gondolkoztam ó, hogy megyek nélküle, de pont akkor fogta meg a kezem mielőtt átléphettem volna, így ő is jött velem.

Mikor leértünk a biztos talajra, Rose egyből rám ripakodott:

-          Casie! Elmentél volna nélkülem? – kérdezte.

Egy vállrántással válaszoltam, majd ismét követtem a belső hangomat, hátha ismét elvezet Justinhoz. Ám most nem a háza felé mentünk, hanem valamerre másfele. A belváros felé mentünk. Egy hangstúdió előtt álltunk meg.

-          Honnan tudod hol van? – kérdezte Rose.

-          Csak  megérzés. – rántottam meg a vállam.

Bementünk, majd a 2. emelet 16 szobába hívott a belső erőm. S csodák csodájára ott volt Justin. És éppen énekelt.

-          Rose maradj végig mellettem! – utasítottam.

Kár volt. Mire kimondtam már régen Justin „ölelgette.” Mosolyogva néztem, ahogy a barátnőm Justint piszkálja.

-          Kis szünet. Elmegyek hozok kávét. – vette le a fülhallgatót az előttem ülő férfi.

-          Rendben. – bólintott Justin. – Békén tudnál hagyni? – fordult Rose felé Justin.

  

1. Díj

Megkaptuk a blog legelső díját, ami vicces mert a másik blogomon is ma kaptam:"DD
Köszönjük szépen Regina! <333

Írj 11 dolgot magadról:

- Voltam Justin bécsi koncertjén.
- Ma elmentem tesómékkal hajózni.
- Nincs háziállatom.

- Van egy macim amit akor kaptam amikor születtem.

- Kedvenc mesém az Ariel.

- Iphone-om van.

- Kedvenc zeném Justin Bieber Fall.

- Utálom a halakat.

- Kiszeretnék jutni egyszer Amerikába.

- Szeretnék találkozni Lucy-val.

- Kedven színésem Jonny Depp.

Kérdéseim:
1.Hány éves vagy?
2.Kedvenc filmed?
3.Falu vagy város?
4.Szeretsz Magyarországon élni..vagy,ahol éppen élsz?
5.Van valami bajod a melegekkel?

Válasz:

1. 15

2. Vasember3

3. Falu

4. Szeretek, de elszeretnék majd költözni

5. Nincs. :)

2. rész

Sziasztok meghoztam nektek a második részt. Remélem tetszeni fog, ha tetszett kommizatok  :)
In(:

*Casie szemszöge*

Már órák óta Justin jár a fejemben. Lehetséges, hogy meghallott volna? Nem, az lehetetlen. Hiszen az utcákon senki sem vesz észre. Akkor ő miért vett volna észre? Biztos csak valamiféle bizarr egybeesés. Nem hallhatott meg, igaz?
Egy idő után egy ismerős utcában találtam magam. Megkerestem az ismerős házat és újból beléptem. Már nem a zongoránál volt. A nappaliban mobilozott. Mellé ültem és elkezdtem az arcát fürkészni. Tökéletes arca van. A gesztenye barna szeme, telt ajkai, a haja fel gélezve.
Úristen, hisz ő egyenesen rám néz! Ijedtemben felugrottam.
 - Te.. te.. Te engem látsz?- kérdeztem meglepetten.
 - Te meg hogy hogy már itt vagy?- Szólalt meg Justin. Hátrafordultam és ekkor megláttam egy fiút a hátam mögött. Ezekszerint nem hozzám beszélt.
Kicsit nyugodtabban visszafordultam Justin felé és elmosolyodtam. Nem lát. Ugyan mit is gondoltam? Hogy láthat engem egy halandó?
Már teljesen lenyugodva kisétáltam a házából. elindultam vissza haza. Anyáék már nagyon aggódhatnak.

*Justin szemszöge*

Miútán befejeztem a dalt amiben a lány segitett még nem éreztem magam fáradtnak. Úgy gondoltam Selena már rég alszik igy tárcsáztam Lil-t, hogy ugorjon be egy kis X-box-ozásra. Beleegyezett és azt mondta fél órán belül megérkezik. Leültem a kanapéra és elkezdtem a mobilomon játszani. Pár percen belül mintha valakit hallottam volna. Éreztem ahogy valaki leül mellém. Nem néztem oda, hiszen nem érdekelt. Észrevettem ahogy közelebb hajol és engem figyel. Nem adtam fel. Továbbra is a mobilom fürkésztem.
Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes és oda fordultam. Lil volt az.
Bár én nem Lil-t figyeltem, hanem a szellemet. Megint ugyanaz a lány aki segtett megirni a dalt. Ijedten felugrott
 - Te.. te.. Te engem látsz?- kérdezte meglepetten.
 - Te meg hogy hogy már itt vagy?- Szólaltam meg hirtelen Lilre  nézve. A lány megkönnyebbülten hátranézett, majd mosolyogva vissza rám. Nem tudja, hogy látom. Magamban felnevettem. Milyen aranyos lány. Barna szeme csupa jóságot áraszott, Barna haja tökéletesen megcsinálva. Fiatalon halt meg. A lány megfordult és elment.
 - Össze találkoztam egy csajjal aki elhozott hozzád.- nevetett fel és kezét nyújtotta, hogy lekezeljünk. Mint mindig amikor találkozunk.
Betettem egy játékot, amit már mindketten már többször végig játszottunk igy pontosan tudtuk mit kell tenni.
Egy óra után Selena lejött, hogy megyek-e már aludni. Mondtam hogy nemsokára, még nem vagyok fáradt. Lil-el még pár órát játszottunk majd már azt vettük észre, hogy hajnalodik. Lil elment haza én pedig bebújtam Sel mellé.
Egész idő alatt a lányra gondoltam. Annyira gyönyörű. A szemei, a haja, az ajka. Nem merem elmondani neki, hogy látom. Mi van ha elijesztem? Nem akarom azt. Tetszik a jelenléte. Olyan nyugtató.
Végül már vele a gondolataimban aludtam el.

1.rész

Nos itt lenne az első rész!=) Remélem elnyeri tetszéseteket, s  kapok néhány komentet:) Puszi: ~Bii:*

-          Casie! Casie kicsim hol vagy? – hallottam a távolból anya bársonyos hangját.

Hiába keresnek, nem fognak megtalálni. Már félúton vagyok a Föld felé. Elegem volt, hogy én még sosem járhattam ott. Állítólag sok a rossz ember, sok rossz dolog történik. De egy szellemre milyen hatással lehetnek? Hiszen nem is látnak.. Nevetséges.

Kiválaszoltam egy szimpatikusnak tűnő várost, majd leszálltam oda. Ámulva néztem végig azokon az égbenyúló épületeken. A furábbnál furább embereken. Magamba szippantottam a város szagát, behunytam a szememet, s valami furcsa érzés kerített hatalom alá, s elkezdem követni a belső  hangomat. Egy ház volt az. Gyönyörű volt. Tudom illene kopognom, de nem tudok. Ezért csak simán átsétáltam a falon, egészen egy gyönyörű szép, terebélyes nappaliig, ahol egy férfi zongorázott. 

Ámulva néztem ahogyan bűvöli a hangszert, s megszólal a már-már angyali hangján. Bátorságot vettem magamon, majd leültem mellé, s onnan figyeltem ahogyan játszik. Próbáltam néhány mozdulatát elsajátítani, ami kisebb nagyobb sikerrel járt. Mikor befejezte, egyenesen rám nézett. Megijedtem. Azt hittem lát engem, de mint kiderült egy nő volt mögöttem s őt nézte. Végignéztem gyönyörű szép arcán, majd óvatosan „hozzá értem.” Tudtátok, ha kiráz titeket a hideg, átmegy rajtatok egy szellem? Nos igaz. De ő rajta nem láttam.

-          Nem jössz aludni Justin? – szólalt meg végül a lány.

-          Még ezt befejezem aztán megyek. – mosolygott Justin.

A lány sarkon fordult majd felcsoszogott a lépcsőn. Justin újra elkezdett a zongorán játszani, amit ismét bűvölten figyeltem.

Well let me tell you a story
About a girl and a boy
He fell in love with his best friend
When she's around, he feels nothing but joy
But she was already broken, and it made her blind
But she could never believe that love would ever treat her right
But did you know that I love you? or were you not aware?
You're the smile on my face
And I ain't going nowhere
I'm here to make you happy, i'm here to see you smile
I've been wanting to tell you this for a long while

What's gonna make you fall in love
I know you got your wall wrapped all the way around your heart
Don't have to be scared at all, oh my love
But you can't fly unless you let ya,
You can't fly unless you let yourself fall

Well I can tell you're afraid of what this might do
Cause we got such an amazing friendship and that you don't wanna lose
Well I don't wanna lose it either
I don't think I can stay sitting around while you're hurting babe
So take my hand
Well did you know you're an angel? who forgot how to fly
Did you know that it breaks my heart everytime to see you cry
Cause I know that a piece of you's gone everytime he done wrong, I'm the shoulder you're crying on
And I hope by the time that i'm done with this song that I've figured out

Who's gonna make you fall in love
I know you got your wall wrapped all the way around your heart
Don't have to be scared at all, oh my love
But you can't fly unless you let ya,
You can't fly unless you let yourself fall

Becsuktam a szememet, majd hallgattam a tökéletes játékát, ám nem tartott örökké a pillanat, ugyanis abbahagyta. Ránéztem, majd láttam, ahogyan koncentrál, hogy megírja. Közelebb hajoltam a kotta felé, s átolvastam.

I will catch you if you fall
I will catch you if you fall
I will catch you if you fall

But if you spread your wings
You can fly away with me
But you can't fly unless you let ya,
You can't fly unless you let yourself,

Énekeltem. Szívből jött az egész, így tökéletes hangzása volt. Ám egy váratlan dolog történt. Justin ugyanezt, ugyanígy elénekelte, de zongora kíséretével.

-          Ez hogy lehet? – álltam fel mellőle.

Nem válaszolt. Így megnyugodtam, hogy biztos csak valami félre értés lehetett. De jobbanak láttam onnan távozni. S inkább körbenézek a városban.

*Justin szemszöge*

Már 3 órája a zongoránál ülök, mert megakadtam. Annyira erőltetem az agyam, hogy már szinte fáj, de semmi. Nulla.

 Éreztem, hogy van velem valaki. De nem foglalkoztam vele egészen addig míg lenem ült mellém, s onnan figyelte, ahogyan zongorázok. Nem akartam ránézni, nehogy feltűnjön neki, hogy látom. De szerencsére Selena lejött, így megtudtam nézni ki is az. Egy lány volt. Gyönyörű barnahaja volt, hatalmas szemeivel egyenesen engem nézett, majd megsimogatta az arcomat.

-          Nem jössz aludni? – törte meg a csendet Selena.

-          Még befejezem. – válaszoltam.

Visszafordultam a zongora felé, majd még egyszer eljátszottam. Pár percig néma csendben törtem a fejem, de egy halk éneklésre leszek figyelmes. Nagyszerű volt. Kifejezetten tetszett, s pont illet hozzá. Vártam pár percet, majd én is elénekeltem a zongora kíséretével.

Porologus

Szellemeket látok. Szobába, az udvaron, az utcán. Mindenhol! Nézhetjük isten egyik ajándékának is, de az én életemet elég nehéz így élni... Nehezen különböztetem meg a szellemeket az emberektől. Már 19 éve van ez az úgynevezett 'ajándékom', de én még mindig nem szoktam hozzá. Hiszen te meg tudnád szokni, hogy a halottakat látod? Valld be, hogy eléggé hihetetlennek tűnik. Persze ez az én esetemben kicsit sem hihetetlen.

Elmegyek az utcán és vigyáznom kell hogy ne kezdjek beszélgetésbe egy szelemmel. Hiszen az emberek dilisnek néznének. Egy 19 éves fiú magában beszélget az utca közepén. Hát igen. Ez az emberek terén nem túl előnyös. Egyik nap például egy idős férfi megkért hogy segítsek neki átmenni az úton. Persze igent mondtam. Megfogtam a szabad karját és segítettem neki átmenni. A bácsinak világos kék szeme volt és szomorúság csillogott benne. Már nagyjából félúton voltunk amikor az autóknak mutatott zöldet a lámpa. Az egyik férfi kiszólt az autójából hogy mozduljak már hiszen nem csak az enyém az út. Persze akkor esett csak le hogy az ember szellem. Mire lenéztem már eltűnt. Csak az én szerencsém. Behúztam a nyakam és át szaladtam az úton vörös fejjel.