2013. július 21., vasárnap

3. rész

Itt a 3. rész=) A vége izgalmas lett :* ~Bii


*Casie szemszöge*


Éreztétek már magatokat kívül állónak a saját családotokban? Vagy olyat, hogy ti teljesen mások vagytok mint ők. Mást szeretnétek, kalandokat, s valami igazán izgalmas dolgot csinálni csak úgy spontán. Nos igen, pontosa így érzek én is. Nincs meg bennem az a tökéletesen egyszerű élet filing. Szeretem a veszélyeket, amit a szüleim nem igazán díjaznak, hiszen akkor nem illek be a tökéletes család összképbe. De igazából nem izgat, valahol legmélyén reménykedem, hogy örökbe fogadtak.

-          Boldog Szülinapot Cesie! – üvöltötték az emberek, mikor beléptem az ajtón.


Hirtelen köpni nyelni sem tudtam. Az eszem megáll komolyan! Megmondtam anyának, hogy nem kérek semmilyen meglepetés bulit. Erre tessék. Kiakasztó ez a nő.

-          Boldog Szülinapot Casie! – ölelt meg Rose.
-          Te tudtál erről? – húztam fel a szemöldököm.
-          Persze, már vagy 2 hete. – mosolygott.


Történetesen Rose a legjobb barátnőm, s nagyon meglep, hogy nem szólta el magát. Nem azért mert pletykás lenne, hanem mert lelkiismeret furdalása lesz, ha hazudik. S jó párszor kérdeztem róla.

-          Boldog Születésnapot kicsim! – ölelt meg anya. – Nézd itt van Jason fia is, s nagyon helyes lett. – bökött oldalba.

Már megint a régi nóta. Anya megvan áldva azzal, hogy nem  fogok magamnak férjet találni. Ezzel azt a kicsi önbizalmamat is elveszi ami maradt.

-          Itt az ünnepelt! – ölelt meg Jason fia, Ethan. – Boldog Szülinapot Casie! – puszilt meg.
-          Ethan ugye? – kérdeztem, mikor elengedett.
-          Teljes életnagyságban. – mutatott végig magán.


Remek! Egy újabb öntelt majom. Elegem van belőlük, s tovább álltam egy „dolgom van bocsi”-val. Kimentem az erkélyre, majd a korlátnak dőlve gondolkoztam a mai napon. Nem tudott nagyon lefoglalni, a város, inkább az a fiú, Justin vonzotta a fantáziám. Ahogyan zongorázott, s az a hátborzongatóan jó hang, egyszerűen tökéletes.
                           
A gondolataimba merülve, nem vettem észre, hogy a dalt dúdolom, s amikor hátrafordultam Rose döbbent arcával találtam magam szembe.
                           
-          Casie! Tudod te egyáltalán, hogy mit énekelsz?
-          Nem nagyon. Miért? – kérdeztem.
-          Ez Justin Bieber új száma! – kiabálta. – Nem is tudtam, hogy már kijött. – vakarta meg a tarkóját.
-          Hát nem egészen ez van a dolog mögött.
-          Tessék? Hogyan? Hisz… ő ember! – vakarta meg az orrnyergét. – Bassza meg! Te a Földön voltál? – kapott észbe.


Egy aprót bólintottam, majd a barátnőm kézen fogott, s felráncigált a szobába. Azt hittem, hogy teljesen kifog borulni, de nem. Teljesen nyugodtan, fogadta a dolgokat. Inkább örült, mintsem, hogy a dolog kockázatával foglalkozzon.

-          Vigyél el! Vigyél el engem is! Kérlek. – nézett rám boci szemekkel.
-          Nem, nem lehet! Nem szeretnélek belekeverni. – tiltakoztam.
-          Casie  így is elég bajba vagyok, ez már nem számít. – kacsint rám.
-          Jólvan. Holnap pontban 6-kor legyél az átjárónál, s ne szólj senkinek! – adtam be a derekam.
-          Köszönööm. –ugrott a nyakamba.


*Másnap reggel 6*
Idegesen várakozom az átjáró előtt, miközben Roset várom. Rettentő lány. Mindenhonnan elkésik. Már azon gondolkoztam ó, hogy megyek nélküle, de pont akkor fogta meg a kezem mielőtt átléphettem volna, így ő is jött velem.

Mikor leértünk a biztos talajra, Rose egyből rám ripakodott:

-          Casie! Elmentél volna nélkülem? – kérdezte.

Egy vállrántással válaszoltam, majd ismét követtem a belső hangomat, hátha ismét elvezet Justinhoz. Ám most nem a háza felé mentünk, hanem valamerre másfele. A belváros felé mentünk. Egy hangstúdió előtt álltunk meg.

-          Honnan tudod hol van? – kérdezte Rose.
-          Csak  megérzés. – rántottam meg a vállam.


Bementünk, majd a 2. emelet 16 szobába hívott a belső erőm. S csodák csodájára ott volt Justin. És éppen énekelt.

-          Rose maradj végig mellettem! – utasítottam.


Kár volt. Mire kimondtam már régen Justin „ölelgette.” Mosolyogva néztem, ahogy a barátnőm Justint piszkálja.

-          Kis szünet. Elmegyek hozok kávét. – vette le a fülhallgatót az előttem ülő férfi.
-          Rendben. – bólintott Justin. – Békén tudnál hagyni? – fordult Rose felé Justin.


  

22 megjegyzés:

  1. OMG ez naggyon joo lett kovit akarook!!:))es akii olvassa szigoruan KOMIZZON!!:))<3<3

    VálaszTörlés
  2. Imádom annyira jó!!! Siess a kövivel!! <3 :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó! Siess a kövivel, légyszi.

    VálaszTörlés
  4. Imádooom,hamar a köviiit *-*

    VálaszTörlés
  5. Nen rosz a történet de a részek lehetnének sokkal hosszabbak is lehetnének :) kíváncsian várom a folytatást *A

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó!*-* Siess a kövivel!!:D

    VálaszTörlés
  7. OMG! Ez elképesztő lett! :) siess a kövivel!*-*
    Ui:Vár rád nálam egy meglepetés;) http://www.summeroflove1dfanfic.blogspot.hu/2013/07/dij-ii.html?m=1

    VálaszTörlés
  8. OMG! nagyon jó.. siess :DD mikor lesz kövii :)) ?? IMÁDOM!!! a vége nagyon izgalmas :)

    VálaszTörlés
  9. Hogy merészelted itt abbahagyni?!! Am csak viccelek:)
    Nagyon jó lett, hamar hozd a következő részt!:D

    VálaszTörlés
  10. Nagyonjóóóó*-*Köviiit*-*

    VálaszTörlés