2013. augusztus 16., péntek

9. rész

Los Angeles utcáin bolyongva találtam egy hirdetést. Egy kis albérletet árulnak. Jelenleg nem él ott senki, elhagyatott. Pont jó lesz nekem, ezért a ház felé vettem az irányt. Felcibáltam a bőröndöket a lépcsőn, majd bementem az ajtón.  Letisztult elegancia tükrözte a házat. Gyönyörű volt, ahhoz képest amire számítottam. Leraktam a bőröndöket, majd szét néztem. Egy hatalmas nappali, két szoba, konyha, s egy fürdőszoba található. Tökéletes. Kipakoltam ruháimat, mivel ha jön a tulajdonos úgysem látja meg. Besétáltam a fürdőszobába, majd megszabadultam a használt ruháktól s beálltam a zuhany alá.

Megengedtem a langyos vizet majd néhány percig csak álltam alatta. Megmostam a hajamat, s tisztán és frissen kiszálltam a zuhany alól. Megtöröltem a hajamat, majd felöltöztem.

LA utcái másabbak voltak mint amihez szoktam. Az emberek csak úgy siettek a dolgukra, mintha egy nap kevés lenne nekik. Éppen beakartam fordulni egy játszótérre mikor meghallottam a fejembe egy hangot. Justinét.

-          Gyere hozzám Casie. – mondta Justin.

Körbenéztem, majd rájöttem, hogy Biebs nincs itt. Ekkor egy ötletem támadt, ugyan is egy próbát megér.

-          Hol vagy Justin? – morogtam a fejembe.
-          Itthon. – jött egyből a válasz.


Változtattam az úti célomon majd Biebs háza felé vettem az irányt. Vagy öt sarokkal lakott feljebb így nem kellett annyira sokat gyalogolnom. Kíváncsian léptem be a kapun majd a hátsókert felé vettem az irányt. Ahol Justin mosolyogva várt engem. Jobban szemügyre vettem, majd elöntött a pír mikor megláttam kidolgozott felsőtestét amin csak úgy csorogtak le a vízcseppek.

-          Szia Casie. – mosolygott.
-          Justin. – biccentettem. – Mond mégis, hogy tudtál belemászni a fejembe? – kérdeztem.
-          Nem voltam benne biztos, hogy sikerül, de ha egyszer ment akkor most is. – mosolygott. – Mellesleg megtudtál valamit? – érdeklődött.

Tudtam, hogy rajta múlik az egész életem. De akkor sem tehettem meg, hogy elmondom. Ha egyszer, netalántán belém szeretne akkor miattam szeressen és ne szánalomból. Így hallgattam.

-          Nem sajnos még semmit. – hazudtam.
-          Kár. – biggyesztette le az alsó ajkát. – De ha már így alakult miért nem fürdesz velem? – mutatott a medence fele. – Nem lát senki csak én. – kacsintott.
-          Köszönöm, de ezt most kihagyom. – nevettem fel. – Inkább csak leülök a partjára s onnan nézlek. – indultam el.

Justin elszaladt mellettem majd egy tökéletes szaltó segítségével a vízbe landolt. Leültem a szélére, majd belelógattam a lábamat, s onnan figyeltem mit csinál a szupersztár.
Elbambulhattam, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy egy kéz ragadja meg a lábamat, s beleránt. A felhevült testemet átjárta a hideg víz, éreztem, ahogyan süllyedek, s egyszer csak a hátamhoz hozzá ér a medencének az alja. Lábra állok majd felrúgom onnan magam s Justin önelégült fejével találom magam szembe.

-          Justin! Mire volt ez jó? – emeltem fel a hangom.
-          Meleg van kint, nem igaz, hogy nem volt meleged. – csapott össze vízzel.
-          Hát képzeld nem volt melegem. – húztam fel magam a medence szélén.

A ház felé vettem az irányt, hogy levehessem a vizes göncöket, de Justin megelőzött s visszarántott a vízbe. Így megint ugyanott landoltam. Beszívtam a számon a vizet majd mikor felértem, és Justin is felért egyenesen szembeköptem vele. Az arca már nem volt önelégült, inkább mérges lett. De nem csináltam semmit csak jól kinevettem. Az arcát fürkésztem, majd megláttam az ott bujkáló mosolyt, ám a legváratlanabb pillanatban Justin lemerült a víz alá majd megragadta a lábam s maga után húzott. Kinyitottam a szemem a víz alatt, s Biebeset kezdtem el keresni. A medence legtávolabbi sarkából nézett engem. Igen ám, csak én a víz alatt is tudok lélegezni, így teljesen mindegy mennyi időt vagyok lent. Mosolyogva nyitottam ki a számat, amin a buborékok csak úgy szálltak ki, s vettem egy újabb levegőt. Jus összeráncolt szemöldökkel meredt rám, de én csak megrántottam a vállam s felé úsztam. Szerintem Justinnak inába szállt a bátorság ezért gyorsan felúszott, éppen hogy levegőt tudott venni, megragadtam a lábát s vissza húztam.


A szája két centire volt tőlem,  s vészesen közelíteni kezdett felém, de egy rikácsóló hang miatt félbeszakadt.


-          Justiin! – kiabált az elkényeztetett barátnője.
-          Igen? – emelkedett ki a vízből Justin.
-          Nem megyünk el este vacsorázni?


Ránéztem Justin arcára, majd hangosan felnevettem. Látszott rajta, hogy semmi kedve a dologhoz.

-          Persze szívem. – bólogatott.


Selene egy puszit küldött felé, majd beviharzott a házba.

-          Akkor én megyek is. – szálltam ki a medencéből.
-          Már is? – csodálkozott.
-          Hát vacsorázni mentek. – rántottam meg a vállam.
-          De amire elkészül vagy 3 óra. – nevetett fel. – Gyere be velem. – mosolyogott. – Felöltözök és akkor tudunk beszélgetni.


Nagyot sóhajtottam, majd beadtak a derekam. Követtem a házigazdát, egészen a nappaliig, ott Justin egyedül hagyott, majd elment öltözni. Késztetést éreztem, hogy utána menjek, és bekukkantsak a szobájába, de inkább lent maradtam. Egyedül.

Felálltam a kanapéról és jobban szemügyre vettem a szobát. Megnézegettem a gyerekkori képeket, amin elmosolyodtam, ugyanis Justin az egyiken pucér volt.

-          Tetszik? – szólalt meg hirtelen.
-          Igen, nagyon aranyos voltál. – mosolyogtam.
-          Nem sétálunk egyet? – kérdezte.
-          Felőlem. – mosolyogtam.


Kinyitotta előttem az ajtót – amúgy is teljesen mindegy lett volna, mivel áttudok rajta menni – de nagyon kedves volt tőle. Egy ideig néma csendben sétáltunk egymás mellet míg megnem törtem a csendet:

-          Hiszel a lélektársakban?
-          Szerintem nem ok nélkül találtunk egymásra. – A mondat hallatán elmosolyodtam.
-          Igazán?
-          Hé Justin! Már megint egy oszloppal beszélgetsz? – ordibált át a túloldalról egy néger férfi.
-          Tudod ez a kedvencem, ha nem köszönök neki megsértődik. – vette lazára a figurát.
-          Kösz. – makogtam.

-          Nem úgy gondoltam. – szűrte ki a fogai közül.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó... :-) siess a kövivel... ;-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó siess a kövivel <3 :D

    VálaszTörlés
  3. nagyon jo mint ahogy eddig. grat.gtat. :) siess a kovivel :)

    VálaszTörlés
  4. OLvassátok ezt az oldalt is:)köszi:)
    http://dreamandreality-alomesvalosag.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett de azért igyekezz a részekkel :) ügyi vagy ^^ várom a köviit:)<3

    VálaszTörlés
  6. szia ma találtam rá a blogodra és hát mit ne mondjak....imáádom *.* nagyon jól irsz..várom a kövit:))

    VálaszTörlés
  7. uhhh nagyon jo<3<3<3 imàdom kérlek folytasd<3 és ha lehet klasdz lenne ha a "resumption"-t is folytatnád azt is imádom *0*

    VálaszTörlés
  8. Most talaltam ra a blogodraa es Uristen nagyon jo!!!<3 csak lettszi folytasd!!!:( mert mar nagyon regen volt uj resz:'( Pedig annyira jo:* letszi hozd az uj reszeket:'( LEGJOBB BLOG A VILAGON!!!<3 FOLYTASD!!!LETSZIIIIII!!!!!

    VálaszTörlés