Szellemeket látok. Szobába, az udvaron, az utcán. Mindenhol!
Nézhetjük isten egyik ajándékának is, de az én életemet elég nehéz így élni...
Nehezen különböztetem meg a szellemeket az emberektől. Már 19 éve van ez az
úgynevezett 'ajándékom', de én még mindig nem szoktam hozzá. Hiszen te meg
tudnád szokni, hogy a halottakat látod? Valld be, hogy eléggé hihetetlennek
tűnik. Persze ez az én esetemben kicsit sem hihetetlen.
Elmegyek az utcán és vigyáznom kell hogy ne kezdjek
beszélgetésbe egy szelemmel. Hiszen az emberek dilisnek néznének. Egy 19 éves
fiú magában beszélget az utca közepén. Hát igen. Ez az emberek terén nem túl
előnyös. Egyik nap például egy idős férfi megkért hogy segítsek neki átmenni az
úton. Persze igent mondtam. Megfogtam a szabad karját és segítettem neki
átmenni. A bácsinak világos kék szeme volt és szomorúság csillogott benne. Már
nagyjából félúton voltunk amikor az autóknak mutatott zöldet a lámpa. Az egyik
férfi kiszólt az autójából hogy mozduljak már hiszen nem csak az enyém az út.
Persze akkor esett csak le hogy az ember szellem. Mire lenéztem már eltűnt.
Csak az én szerencsém. Behúztam a nyakam és át szaladtam az úton vörös fejjel.
Kövit! :)
VálaszTörlésnemsokára:)
TörlésMár alig várom az első részt :)
VálaszTörlésKöszönjük:)
TörlésUram Isten!Annyira tetszik ez a blog,már a prológusából is ítélve kibaszottul jó!Imádom!Siessetek a következő résszel! <3 : )
VálaszTörlésKöszönjük!*.* <3
Törlés